Amikor a rendszer meríti ki az állatorvost - kiégés az állatorvosi hivatásban

Az állatorvosi kiégésről is gyakran úgy beszélünk, mintha elsősorban az egyén problémája lenne. Biztosan túl sokat dolgozik, nem pihen eleget vagy nem tudja megfelelően kezelni a stresszt. Egy Steffey és munkatársai által 2023-ban végzett narratív áttekintés azonban más irányba is mutat: 

A burnout nem pusztán az állatorvos "gyengesége", hanem a tartósan fennálló, nehezen megoldható munkahelyi terhelés következménye, amelyben a munkakörnyezetnek és a szervezeti működésnek is meghatározó szerepe van.

A kiégés nem csak az állatorvos közérzetére hat negatívan, hanem a csapat működésére, a betegellátásra, a kliens elégedettségre és a munkaerő megtartására is hatással lehet. A kiégett szakember fizikailag jelen lehet ugyan a rendelőben, ugyanakkor mentálisan egyre inkább eltávolodik a munkájától. Ennek következménye lehet az alacsonyabb produktivitás, a hiányzások és a fluktuáció növekedése, a csapaton belüli feszültség, sőt a hibák gyakoribbá válása is.

Különösen érdekes, hogy a burnout szempontjából nem csupán a munka mennyisége számít. A munkával kapcsolatos kontrollérzet, az autonómia, a beosztás rugalmassága, a kollégákkal való kapcsolat és az az érzés is fontos, hogy van lehetőség érdemben befolyásolni a saját munkánkat. Ugyanakkor ezek önmagukban nem ellensúlyozzák a túlzott munkaterhelést, a hosszú munkaidőt vagy a nem megfelelő munkaszervezést.

Az állatorvosi gyakorlatban ehhez hozzáadódik egy különleges tényező: a szakembernek gyakran egyszerre kell képviselnie az állat érdekeit, megértenie a gazda helyzetét, és közben alkalmazkodnia a rendelő gazdasági és szervezeti kereteihez. Ha ezek az elvárások tartósan ellentmondanak egymásnak, az nemcsak szakmai, hanem érzelmi terhet is jelenthet. A szerzők többek között arra is rámutatnak, hogy bizonyos területeken – például a menhelyi állatorvoslásban – az empátiás megterhelés, a másodlagos traumatizáció és a morális sérülés is hozzájárulhat a burnout kialakulásához.

Mit jelent mindez a "jó állatorvos" szempontjából? Talán azt jelenti, hogy a jó szakember nem feltétlenül az, aki mindent elvisel. A fenntartható munkavégzéshez nem elég azt megtanulni, hogyan bírjuk jobban a terhelést. Azt is meg kell vizsgálni, hogy maga a munkakörnyezet mitől terhelő, mennyi kontrollunk van felette, hogyan működik a csapat, és van-e lehetőségünk segítséget kérni.

A kiégés megelőzése ezért nem kizárólag egyéni feladat. A megfelelő szakmai képviselet és a kiszámítható szervezeti működés ezért együtt kezelendő. Ha azt szeretnénk, hogy az állatorvos hosszú távon is jó segítő szakember maradjon, nemcsak az állatokról és a gazdákról kell gondoskodnunk – hanem azokról is, akik nap mint nap gondoskodnak róluk. 

Magyarországon az állatorvosok pszichés jóllétéről való gondoskodás még gyermekcipőben jár. Azon dolgozunk, hogy ez ne maradjon így!  Állatorvosként segíts te is a kutatásunkban való részvételeddel, hogy a mentális egészség kérdése a magyar állatorvos társadalomban is kiemelt figyelmet kaphasson! 

Szerző: Marozsi Zoltán 

A cikk megírásához felhasznált forrás: 

Steffey, M. A., Griffon, D. J., Risselada, M., Scharf, V. F., Buote, N. J., Zamprogno, H., & Winter, A. L. (2023). Veterinarian burnout demographics and organizational impacts: A narrative review. Frontiers in Veterinary Science, 10, 1184526.