Aki az állatot gyógyítja az lehet, hogy az emberek között őrlődik?

11/11/2026

Az állatorvosi hivatás egyik sajátossága, hogy a szakember egyszerre felel az állat egészségéért és jóllétéért, miközben együtt kell működnie annak gazdájával, figyelembe kell vennie a szakmai és jogi elvárásokat, valamint saját erkölcsi meggyőződését is. Ezek az elvárások nem mindig kerülnek összhangba. Mi történik akkor, amikor az állatorvos tudja, mit tartana helyesnek, de a körülmények vagy mások döntései miatt nem tud eszerint cselekedni?

Prato-Previde és munkatársai 2024-ben publikált kutatásukban 704 olasz állatorvos tapasztalatait vizsgálták. A felmérés a munkahelyi stressz, a kiégés, az empátia változása és az úgynevezett morális distressz összefüggéseire irányult. Ez utóbbi akkor jelentkezhet, amikor a szakember úgy érzi, hogy nem tud a saját szakmai és erkölcsi értékeinek megfelelően eljárni.

Az eredmények több szempontból is figyelemre méltók. A válaszadók több mint kétharmada nagyon vagy kifejezetten magas munkahelyi stresszről számolt be, és több mint felüknél közepes vagy magas kiégési szintet mértek. Különösen érdekes, hogy a kiégéshez kapcsolódó érzelmi kimerülés és eltávolodás erősebben jelent meg a gazdákkal való kapcsolatban, mint az állatok ellátása során. A résztvevők az empátiájuk csökkenését is leginkább a gazdákkal, kisebb mértékben a kollégákkal kapcsolatban érzékelték, miközben az állatok iránti empátia csökkenése kevésbé volt jellemző.

A kutatás négy fontos területet azonosított a morális distressz hátterében: a gazdákkal vagy gazdálkodókkal való konfliktusokat, a kollégákkal és felettesekkel fennálló nehézségeket, a jogi és intézményi környezetből fakadó korlátokat, valamint az olyan eutanáziára vonatkozó kéréseket, amelyekkel az állatorvos nem ért egyet. A morális distressz mértéke összességében alacsonyabbnak bizonyult, mint amire a magas stressz- és szorongásszint alapján számítani lehetett. Ugyanakkor összefüggést mutatott az érzelmi kimerüléssel és a személytelenebbé váló kapcsolódással.

Mindez arra hívja fel a figyelmet, hogy az állatorvosok lelki terhelése nem magyarázható kizárólag a nagy munkamennyiséggel vagy az egyéni stressztűrő képességgel. A nehéz döntések, az értékkonfliktusok és az emberi kapcsolatok kezelése legalább ilyen fontos tényezők lehetnek.

A megelőzés ezért nem merülhet ki abban, hogy az állatorvos megtanulja jobban kezelni a stresszt. Fontos a kommunikációs és konfliktuskezelési készségek fejlesztése, a nehéz esetek közös megbeszélése, valamint egy olyan szakmai közeg kialakítása, ahol a bizonytalanságokról és a lelki megterhelésről is lehet beszélni. Mert a jó állatorvosi ellátás része az is, hogy a segítő szakember jóllétére figyelmet fordítunk.

A cikk megírásához felhasznált forrás:

Prato-Previde, E., De Mori, B., Colombo, N., & Pelosi, A. (2024). Willing but unable: Moral distress and burnout in Italian veterinarians working with companion and farm animals. Animals, 14(24), 3691. https://doi.org/10.3390/ani14243691

Share